Előrebocsátom, hogy ez a bejegyzés nem feltétlenül az a hangulatemelő cikk lesz, amire az ember számít egy ehhez hasonló weboldal böngészése közben, de talán megspórolok vele egy csalódást. Az internet, köztük Gozo hivatalos oldala is (!) egy csodás, kevésbé látogatott, homokos partként promózza a strandot a mái napig. Ez igaz is volt pár éve, azonban azt elfelejtik megemlíteni, hogy a partot 2020-ban elvitte a víz. Ottjártamkor egy szem homok nem sok, annyit sem találtam. Ezt a mondatot szó szerint értelmezzétek.
Így reklámozzák (2018-as fotó):
És ez maradt belőle 2021-re:
A part másik hátulütője, hogy térdfájdító a lefele vezető út meredeksége. Ha mégis úgy ítélitek meg, hogy érdemes ide ellátogatni, visszafelé vegyétek igénybe a 3 eurós transzfert. Ami lefelé meredek, az felfelé is az.
Fél úton lefelé van egy parkoló (lásd alul a térképet). 4-5 kocsi fér el rajta. Innen ne akarj autóval tovább menni. 🙂
Hogy ne csak rosszat mondjak erről a strandról, annyi igaz a promó szövegből, hogy a hely elhagyatott. A megmaradt sziklás keskeny part viszonylag hosszan nyúlik és elegendő helyet biztosít az erre tévedő turistáknak. A víz makulátlanul tiszta volt és ki tudja… azóta lehet, hogy szereztek homokot is… (Aki arra jár, dobjon meg egy update-tel)
A vendéglőst nagyon sajnáltam. Létrehozol egy üzletet, majd a természet anélkül bontja le, hogy fizikai kárt tenne benne. A monopólium ellenére az italárak a máltai átlag alatt vannak. Kajáról nem tudok nyilatkozni. Szakácshiány volt.
A 303-as, nappal óránként Valletta és a kompkikötő között közlekedő busz kb. 400 méterre a strandtól, közvetlen a San Blas Kert mellett áll meg a Weraq megállóban. Amennyiben felfelé is gyalog közlekedsz, a kert pavilonjának szerkezete remek hely lehet a ruháid szárítására.
