A változatos színdarabjairól híres Manoel Színház nagy népszerűségnek örvend akkor is, amikor nincsenek előadások. Egy barokk építészeti gyöngyszem, mely az igényesen díszített mennyezetének és a különleges mintázatú festésének köszönhetően egy igazi látványosság. Talán a Szent János Társkatedrális rendelkezik komolyabb barokk díszítéssel Vallettában…
Érdekesség, hogy az intézményt az 1731-es megépülte óta a háborúk érintetlenül hagyták, a második világégés sem ejtett rajta sebeket, így a Brit Nemzetközösség legrégebbi és egyben Európa 3. legrégebbi ma is üzemelő színházáról beszélünk! A páholyokhoz vezető folyósók belmagassága is érzékelteti, hogy azokat bizony nem a mai 185-190 centis emberekre tervezték. Ha ilyen magas vagy, a folyosókon lehajtott fővel fogsz tisztelegni a művészetek előtt. 🙂
A Manoel Színház szépségei mellett a látogatók megpihenhetnek a római ihletésű központi kertben, mely távol a város zajától biztosít különleges atmoszférát egy-egy kisebb művészeti kiállításnak. A második emeleten különleges környezetben tekintheted meg az egykori “rivális” színház, a Királyi Operaház makettjét.
A Teatru Manoel stílusosan az Old Theatre (Régi Színház) utcában található (mindössze 50 méterre a Valletta látképét domináló Karmelita Bazilikától). A nyitvatartást illetően elmondható, hogy vasárnap kivételével minden nap, 5 euró ellenében 1O:3O, 11:OO, 11:3O illetve 12:OO órakor látogatható. A félórás időintervallum alatt betekintést nyersz az épület régmúlt és jelenkori történetébe…
Most mondom az én tapasztalataim:
Érkezéskor egy kicsit összezavart az éppen felújítás alatt álló épület puritán külseje… Nem érzem, hogy ez a ház bárkit arra ösztönözne, hogy meg kellene nézni, mi van belül… Kívülről egy ház a sok közül.
A pultnál egy udvarias hölgy várta, hogy legyen valamilyen munkája. Annak ellenére, hogy ott volt előtte két kártyaolvasó is, jelezte, hogy azokat csak akkor használhatjuk, ha előadásra váltunk jegyet, a színház látogatásáért csak készpénzt fogadnak el.
Miután átnyújtottam az 5 eurós bankót tájékoztatott, hogy meg kell várnom a hivatalos időpontot, így negyed órát mobilozgattam a hallban. Biztos szerették volna összevárni a tömeget, hogy ne csak nekem kelljen elmesélni a színház történetét… Gondoltam én…
Elérkezett hát az idő. Kijött egy fiatalember és kérte, hogy kövessem. Húsz lépés megtétele után a színház alsó szintjén találtam magam.
És akkor most idézem az idegenvezetés teljes szövegét:
” Üdvözlöm! Bármerre mehet a színház területén, kivéve a backstage-et, valamint az első szinten található vezérlőpáholyt. Készíthet fotót kedvére és addig marad, amíg akar. Kellemes napot!”
😀 Erre vártam 15 percet? 😀 Tehát, ha elolvastad ezt a bejegyzést, már könnyen lehet, hogy komolyabb információkra tettél szert a színház múltjával kapcsolatban, mint amit a helyszínen kapsz. Gondolom, a rendszert normál időkre tartják fenn, amikor özönlenek a turisták… Hát ezek nem normális idők…
Az épület gyönyörű és alapvetően nagyon örültem, hogy volt egy saját, négyszintes színházam fél óra erejéig. 30 percet követően érkezett a következő turnus és társaságot kaptam: Megtriplázódott a létszám, egy fiatal pár csodálta velem egyetemben ezt a remekművet… Azért így is el lehetett viselni a tömeget, az alsó szint az övéké volt, a legfelső szinten én fotózgattam… 🙂
TIPP: Indulás előtt mindenképp keresd fel a hivatalos oldalt. Mind a látogatási idő, mind a jegyár kapcsán a színháznak jogában áll változtatni és ezekről a változtatásokról nem feltétlenül fogja a maltatitkai.hu-t tájékoztatni.
Szerény véleményem szerint érdemes a látogatást összekötni a vallettai képeslapokon szereplő kupolás templom látogatásával, tekinve, hogy szinte egymás mellett van a kép épület.
Hogy megéri-e meglátogatni a helyet? Teljes mértékben. Nem véletlenül említettem, hogy jogukban áll változtatni a jegyárakon… Szerintem előbb-utóbb fognak is…
Nem tudom, milyen lehet nyáron, amikor tényleg sokan betérnek ide és a városban dolgozó idegenvezetők is felhívják a turisták figyelmét, hogy ez a ház különlegességet tartogat magában… Azért elég szűkösek ezek a folyosók, elég aprók a páholyok is… Talán nem véletlen a feltüntetett 30 perces látogatási intervallum…
Bár a covid idején rengeteg szürreális múzeumi látogatásban volt részem, többször volt olyan, hogy a guide csak engem idegenvezetett, de mostanra (2022. februárja) azért kezdenek visszatérni a turisták. Kicsit meglepődtem, hogy senki nem volt, mert ez a színház valóban egy gyöngyszem…
Minden kedves látogatónak hasonló tömeget és élményt kívánok, mint amilyen nekem jutott! Ha tehetitek, mindenképp térjetek be ide! Ha az akusztikát is szeretnétek megtapasztalni, váltsatok jegyet valamilyen előadásra…
A Teatru Manoel hivatalos weboldala
